2025.05.05-én végre lehetőség nyílt egy kis vadászósdit játszani. Egy hullámzó hidegfront alakította Magyarország időjárását. A Bakony volt a fő vadászási terület, de a friss futások már Somogyba is vártak komolyabb gócokat. 13:00-ig bírtam otthon, aztán elindultam vadászni. Ekkor már Ausztriában feltűnt egy izmosabb jószág. A Balaton déli felén várakoztam, de aztán nagyon birizgálta az agyamat a Szentgotthárdot célba vevő szupercella, ezért az M7-es autópályán elundultam nyugatnak. Zalaegerszeg lett a célpont, hiszen a friss radar és műholdképek szerint pont arra kellett elmennie a szupercellá(k)nak. Zalaegerszeg felé haladva egyre több és több zápor, zivatar képződött be a szupercella elé. Az egyik példány már szupercellás jegyeket is hordozott magában.
Ezek hamar elkatyvaszosodtak és elvesztették karakteres kinézetüket. Zalaegerszegre érve eső és sötétség fogadott. Na, szép, mára ennyi volt, irány haza. Szomorúan és csalódottan fordultam meg és vettem hazafelé az irányt. Kéthely közelébe érve kiértem a csapadékból és akkor... Megláttam ŐT! Fantasztikus volt, rögtön 1000 lett a pulzusom. Ott pompázott előttem egy születő szupercella. Ekkor még klasszikus volt.
Sebesen közeledett, szórta a lecsapó villámokat, ezért autóba pattantam és folytattam utamat Kaposvár felé. Kéthely után egyre vadabbul és vadabbul nézett ki, ezért gyorsan kerestem egy helyet, ahol meg lehet állni és dokumentálni lehet. Ekkor így nézett ki az ekkor már inkább HP szupercellának nevezett dög.
Itt már kezdtem félteni az autót, ezért bevágtattam Marcaliba egy benzinkútra. 2 perc múlva lecsapott a cella, felhőszakadás, downburst és 3 perces jégeső kíséretében. 20-25 percig szakadt az égi áldás, nyomát masszív villámárvíz és jégömlenyek mutatták. Böhönyére érve még egy kidőlt fa tette színesebbé a napot, illetve otthon egymást érték a záporok, zivatarok, de érdemi akció már nem történt.
