Ezen a napon a kansasi Wichitából indultunk a K-ebbre elhelyezkedő Coffeyville térségébe, ugyanis ez tűnt egy jó célterületnek ebben az ígéretes, de a nedvesség miatt elég marginális helyzetben. Azonban az Oklahoma Citytől DK-re fekvő régió is kb. ugyanolyan jónak nézett ki, ezért elég sokat hezitáltunk, hogy melyik helyre menjünk. Coffeyville felé menet egyszer még vissza is fordultunk, hogy lerepesszünk D-re legalább Oklahoma Citybe, de Reed Timmerrel értekezve mégis inkább Coffeyville mellett döntöttünk. Itt azonban - ahogy telt-múlt az idő - láttuk, hogy alacsony szinten egyszerűen nem elég a nedvesség, ráadásul a térképeken és a szemmel látható felhőzeten is a divergencia, szubszidencia jelei mutatkoztak. Javasoltam, hogy el kéne menni legalább Tulsáig, ott közelebb vagyunk a D felől lassan felfelé szivárgó elégséges nedvességhez. A műholdképen is jól látszott a nedvességtengely, de a konvekció egyelőre sehol sem törte át a záróréteget.
Tulsában aztán újabb türelempróbának lettünk alávetve, ugyanis az elkeserítően lapos, erőlködésre is alig képes Cu hum-eken kívül nemigen volt látnivaló. A nedvességtengely NY-i szélén, a konvergencia vonalán a műholdképek szerint azonban Texasban egyre É-abbra jelentek meg Cu con-ok, és késő délután azt ajánlottam, hogy Tulsa és Oklahoma City közé kéne mennünk, mert szerintem nem sokkal napnyugta előtt ott fognak kipattanni a szupercellák. A többiek már nagyrészt lemondtak arról, hogy bármit is látunk ma, de egyetértettek a tervvel, mivel úgyis az Oklahoma City melletti Norman-ben akartuk tölteni az éjszakát :)
Félúton lehettünk, nagyjából a legutóbb kijelölt területen, amikor a műholdon egy igen magas gomolybugyborék jelent meg Shawnee környékén, és a radaron is feltűnt egy pici paca. Igencsak megörültem, hogy mégis lesz valami, a légkörön érződött, hogy ha egyszer beindul, akkor nincs megállás. Mivel Tulsából időben elindultunk, már közel voltunk, így le is kanyarodtunk arrafelé. Odeérve szinte pillanatok alatt, jóformán a semmiből csodálatos szupercellák pattantak ki, melyek a skálán valahol az LP és a klasszikus között helyezkedtek el. Olyan sebességű feláramlások mutatkoztak, hogy egy-egy újabb torony 2-3 perc alatt felért a troposzféra tetejéig. Döbbenetes látvány volt az iszonyú tempójú, hólyagként felfúvódó gomolyok explozív építkezését megfigyelni, és hogy hogyan változik a reménytelenül derült ég egy szempillantás alatt vérpezsdítő, viharfelhőkkel teli forrongássá.
A cellák kettéválását szabad szemmel is jól lehetett látni, mely különleges lehetőség egyik fejleménye volt, hogy egy szinte nevetségesen kis méretű, de láthatóan anticiklonális feláramlással tekeredő balra haladó szupercellát is sikerült lencsevégre kapni, mely a jóval nagyobb jobbra haladó társáról szakadt le.
Mindemellett a lencseszerű, repülő csészealjra emlékeztető csapadékmentes feláramlási alapok is eszméletlenül néztek ki, nem beszélve a hozzájuk kapcsolódó fejlett hódfarkakról, beáramlási sávokról.
Az izgalom kezdett a tetőfokára hágni, amikor a radarképek serény elemzése közben jött az egyik, tőlünk D-re lévő, szép kampót fejlesztő cellán tornado warning jelent meg, majd röviddel utána a tornádóészlelés is bejött. Ezt a cellát már nem volt esélyünk elkapni, de egy másik, Ada közelében lévő példány roppant módon meghízott, és a többihez képest igencsak lelassult, a beáramlás nagymértékű fokozódását sejtetve. Nekiállt ez is egy tartósan meglévő, nem alávágódó kampót létrehozni, mely a radar velocity scan térképeken igen erős, koncentrálódó mezociklont mutatott. Dave nem teketóriázott, kijelentette, hogy ez lesz a mi cellánk :), és pokoli sebességgel lerobogtunk a képződményhez, kivételes navigációs és vezetési képességekről tanúbizonyságot téve. Már a többinél jóval tekintélyesebb üllő is arra utalt, itt valami olyasmi történik, amit nekünk látnunk kell :)
A csapadékzónából kibukkanva a korábbi, tornado warningot kapott cella volt tőlünk balra, jobbra pedig a mi cellánk, melynek hihetetlen, rotáló struktúráját nehéz szavakkal leírni. A roppantmód fejlett, igen hosszú és markáns, FFD előtt húzódó beáramlási sáv tovább fokozta a kedélyeket, mert ez megfelelő feltételeket jelent egy tornádóhoz.
Ada városkába beérve már szinte teljesen a vészjóslóan, barnásfeketén örvénylő feláramlási alap, ill. a falfelhő alá kerültünk, és szinte egyszerre vettük észre a földig lógó oszlopot, mely a szupercella több ízben leereszkedő tornádói közül volt az egyik első, bár ez még gyorsan felszívódott. Időzítésünk tökéletes volt, ha csak 10 perccel többet tökölünk Tulsában, lemaradunk mindenről. Ugyanis amint megálltunk a városban egy dombtetőn, a szupercella máris nekiállt az újabb produkciónak, és egy pár percig fennálló, klasszikus kúp alakú tornádót eresztett le magából, kb. 1-1.5 km-re tőlünk. A hangulat rendkívül különleges volt, a tornádószirénák veszettül szóltak, az éjsötét mezociklon felettünk forgott, és közben pokoli erővel forró nedves levegő szívódott az út felett táncoló tornádó felé. A mellettünk lévő ház kertjében egy kutya háborodottan őrjöngött, valószínűleg idegesebb volt, mint a gazdája, ugyanis a pacák valószerűtlenül kényelmes tempóban slattyogott ki az utcára, és zsebretett kézzel, egykedvűen nézte a felé tartó pusztító örvényt.
Az eset különlegessége volt még továbbá, hogy az RFD ugyan átment fölöttünk, de szinte semmi csapadék nem volt benne, és nagyon meleg, nedves volt – az ilyen RFD-k a legkedvezőbbek a tornádók keletkezéséhez, mint azt Markowski munkásságából is ki lehet hámozni. A cellát még követtük egy rövid ideig, de aztán már nem lett belőle több tornádó, és szépen okkludálódott, disszipálódott. Mindesetre a radarképen megnézve látszik, hogy jól választottunk, ekkortájt más cella már nem is maradt a környéken.
Úgy tudom, nem keletkeztek nagyon komoly károk a tornádó nyomán, mert szerencsére nem a város centrumán ment át, és nem is tartott túl sokáig.
A nap pikantériája, hogy sikerünkhöz nagymértékben hozzájárult, hogy nem hallgattunk Reed Timmerre, és nem maradtunk Coffeyville-Tulsa környékén :) Reedék ezen a napon ráadásul nem is tartottak velünk, és míg mi épp a gigantikus szupercella-monstrum tövében állva bámultuk az őrülten forgó, kúp alakú tornádót, ők onnan valahol messze egy csendes, napsütötte golfpályán terelgették a labdákat a rövidre nyírt zöld gyepen :)
A viharvadászatról készült videó a http://www.youtube.com/watch?v=-GARjOLUUjI címen érhető el, érdemes a lejátszó méretén nagyítani, ill. 480p minőségben megtekinteni a felvételt. Alternatívaként az alábbi lejátszóban is megtekinthető, de itt kisebb méretű, érdemesebb közvetlenül a YouTube-on megnézni.
