2013. június 22-én egy lassú mozgású hidegfront határozta meg a légköri helyzetet, mely nyomán a talaj közelében már reggelre északira fordult a szél, a magasban azonban még mindig délnyugati maradt az áramlás. Ez jelentős szélnyírást eredményezett, illetve a korábbi napokhoz hasonlóan jelentős labilitást állt rendelkezésre. Emellett pedig egyre nagyobb nedvességtartalmú levegő áramlott fölénk, így szinte minden adott volt zivatarokhoz. Ami nem, az a konvekciót kiváltó emelő hatás, ugyanis délutánig erős divergencia húzódott térségünkben, így csak néhány kisebb gomolyfelhő tudott kialakulni. Ausztriában azonban szervezett zivatarképződés indult meg délután, amiből már sejthető volt, hogy a későbbiekben nálunk is lesznek események.
Az Ausztriai zivatarok közül hamar kitűnt a Graz környékén tevékenykedő góc, mely a radarképek tanúsága alapján 16 óra után szupercellává fejlődött. Bár minden bizonnyal még nem volt teljesen határozott, mert hol az áramlásból kitérve keleties irányba, hol pedig az áramlással együtt mozogva északkelet felé haladt. Útja során azonban az osztrák jelentések alapján 3-5 cm-es jegeket produkált. Eleinte úgy tűnt, hogy tőlünk már túl messze mehet a cella, de végül a határt megközelítve ismét kelet felé fordult és később már nem is változtatott irányt, így Szombathely felett haladt át.
A közeledő zivatarból 18 óra után hallottam meg az első dörgéseket, de ekkor az égkép alapján még semmi sem utalt arra, hogy mi készülődik, csupán az üllőn megjelenő mammák utaltak a jelentős labilitás meglétére. Fél óra múlva azonban szinte a semmiből megjelent a szupercella szárnyfelhőtornyos felhősávja északnyugat felé. Ekkor hamar felbicikliztem az Egyházasrádóctól északra lévő dombra a jobb kilátásért, de az impozáns gomolysort addigra már eltakarták a felettünk képződő gomolyfelhők. A közeledő szupercella falfelhője azonban egyre jobban kezdett kibontakozni.
Néhány perccel később a leáramlás szélén egy erőteljes downburst indult meg lefelé, mely markáns, a felszín közelében jelentősen előrenyomuló csapadéksáv formájában mutatkozott meg. Mindeközben gyorsan közeledett felénk a szupercella hátoldali leáramlásának felhőzete, így menekülőre fogtam.
Ez utólag nem bizonyult rossz döntésnek, ugyanis erős széllel érkezett meg a kifutófront, ami rövid időre porvihart is okozott. Eközben azért még megörökítettem a szupercellát, ami éppen ekkor érte el Szombathely térségét, 2-3 cm-es jéggel kísért záporesőt okozva.
A szupercella ezt követően még hosszan aktív maradt, a robosztus feláramlási tornyát és kiterjedt üllőjét sokáig meg lehetett figyelni kelet felé. A leglátványosabb akkor volt, amikor a fejlődő gomolyokra rásütött a nap, de a tetejüket már eltakarta az üllő árnyéka.
A kora esti órákban ismét erőteljes gomolyosodás indult meg térségünkben, ezekből azonban már tőlünk délre alakultak ki zivatarok. Így végül károk nélkül, de látványban gazdagon sikerült megúszni a napot.
