Bonyolult időjárási helyzet várt minket május 23-án reggel Oklahomában (komplex frontális helyzet szárazvonallal, korábbi viharok kiáramlási határai, stb.), mely nem könnyítette meg a célterület kijelölését. Azonban hamar kiderült, hogy jól döntöttünk, amikor Oklahoma City-ből NY felé indultunk el. A szárazvonal mentén sorra durrogtak ki a szebbnél szebb LP és klasszikus szupercellák, melyek igen gyorsan hosszan elnyúló üllőt eresztettek, és szép mamma-felületeket fejlesztettek.
A felhőalap ugyan eleinte elég magas volt, és az alacsonyszintű szélnyírás sem errefelé volt a legnagyobb, de a Weatherford-ben megfigyelt középszintű tölcsérfelhő nem volt rossz kezdet.
Hamarosan tovább is indultunk Fairview felé, Dave Holder barátunk ugyanis felfokozott hangulatba került, amint megnézte a legfrissebb radarképeket. Egy olyan szupercella tűnt fel arrafelé, amely elérhető távolságra volt, és nagy eséllyel tornádót is produkálhatott. Távolról sikerült is meglátnunk a tornádót az utolsó perceiben, de a hosszan, ferdén elnyúló, kötél fázisban lévő képződményről egyetlen épkézláb felvételt sem tudtam csinálni. A fák a legrosszabbkor takarták el a kilátást, és előbukkanva a közben gyorsan felszívódó tornádónak már nyoma sem volt. Mindenesetre dicséret illeti Dave bátyót, ugyanis ezen a napon mindössze 2 tornádó alakult ki Oklahomában, és ő ügyesen elcsípte az egyiket.
Greenfield környékén aztán újabb, igen jól izolált szupercella tűnt fel a radaron, melynek rendkívül gyorsan épülő tornyai vizuálisan is megerősítették, hogy oda kell mennünk. A csapadékmentes feláramlási alapja alatt megálltunk egy időre, és arra lettünk figyelmesek, hogy hirtelen roppant erejű beáramlás indul meg a felhőbe, körös-körül sűrű, sárgásvörös por kavarodott fel és szívódott be a szupercellába. Figyelmeztető jel volt ez arra nézve, hogy a viharunk hamarosan rettentően meg fog erősödni. Így is történt, ugyanis ahogy a cellától a jobb pozíció keresése közben ideiglenesen távolabb húzódtunk, csodálatos rálátásunk nyílt a fő feláramlási torony hihetetlenül impresszív, erőteljes forgó mozgást végző oszlopára, mely olyan tempóban fejlesztett új és új, egymásba épülve körbetekeredő gomolyokat-dudorokat, hogy az állam leesett.
A cella alá visszaérve abban a különleges élményben lehetett részünk, hogy a csapadékzóna szélénél 7-8 cm-es jégdarabok sorozták meg az autónkat. Mivel szinte tisztán jég esett, és kb. 10-15 méterenként pottyant le egy darab, táskákkal és összegyűrt pulcsikkal a fejünkön kimerészkedtünk, hogy összeszedjünk néhány szép példányt.
A brutális jégeső elálltával figyelmünket a közben lélegzetelállító struktúrájúvá fejlődő felhőzetre fordítottuk, melyen a lencseszerű csapadékmentes feláramlási alap, a beáramlási farok és a falfelhő adta a szupercellák tipikus ismertetőjegyeit. A meleg beáramlás (tehát nem a hideg kifutószél) időközben olyan elemi erejűvé fokozódott, hogy az atombiztos Manfrotto állványomat kétszer is a sárba borította a kamerával együtt, erejét kb. 70 km/h-ra saccoltuk.
A villámtevékenység igen szerény volt, mindössze 3-4 villámot láttunk, de azt kb. 1 percen belül, és tőlünk 200-300 méterre. Épp nekiálltam volna filmezni, mikor sistergő-pattogó recsegésre lettem figyelmes, és felnézve a kamera mögül láttam, hogy az elektromos vezetékeken lilás-sárgás szikrák szaladnak végig. 2 másodperc múlva pedig egy igen közeli, bitang erős lecsapó villám késztetett arra, hogy sürgősen visszaszálljak a kocsiba. Gyakorlatilag az történt, hogy közvetlenül a villámcsapás előtt akkora szufla halmozódott fel azon a helyen, hogy a vezetékek már nem bírták, és sorozatos kisülések keletkeztek rajtuk.
A várt módon megjelenő tiszta rés aztán egyre inkább kivehető lett, és szépen körbevágódott a falfelhő körül. A felhőelemek mozgása ekkor már igen heves volt, de tornádó végül nem alakult ki. A falfelhő teljesen a szupercella hátuljára került, és az RFD leáramlása jóformán percek alatt körülvette, elszigetelte, idejekorán ellehetetlenítve a tornádó létrejöttét.
A szupercella ugyan még tovább élt egy darabig, újabb falfelhőt létrehozva, de formája láthatólag már igencsak elnyúlt, rendkívül hosszú, egybesimult szárnyfelhőtornyokkal és beáramlási farokkal. A reflektivitási radarképeken is ez a hosszúkás forma jellemezte cellánkat, melyen szabad szemmel is látszott, hogy a szélnyírás-labilitás egyensúlya már inkább a szélnyírás felé billen el, és szép fokozatosan disszipálódott is.
A térségben várakoztunk egy darabig az események közben megérkezett Reed Timmerékkel, és csináltam egy-két képet arról, hogy hogyan mutat az igazi jófajta oklahomai vörös sár a viharvadász járgányokon.
Estefelé még megcéloztunk egy körbetekeredő kampóval rendelkező hatalmas szupercellát, melyet Kingfisher közelében értünk el, és az esetleges tornádó reményében egyenesen belehajtottunk a mezociklon közepébe. Ha lett volna benne tornádó, minden bizonnyal jóformán pár méterről nézhettük volna végig. Azonban nem volt benne, így be kellett érnünk a kegyetlen erős RFD-vel és a heves, pár cm-es darabokból álló jégesővel.
A bedöglő cella után már nem vadásztunk tovább, a közelben megálltunk enni, de vacsora közben egy újabb, az előzőhöz hasonló nagy méretű és kemény szupercella vonult át felettünk. A vihar pompás villámshow-val kápráztatott el bennünket, melynek fényénél a csapadék érkezése előtt pár perccel már tisztán kirajzolódott a hosszú, markáns beáramlási farok.
A szupercella ott, ahol mi voltunk, nagyon erős záport és 1-1.5 cm-es jegeket okádott ki magából, és egy kis meglepetés is ért minket. A vihar után ugyanis a gyepen tekintélyes, fehér golyóbisokat vettünk észre, melyekről kiderült, hogy hatalmas jégdarabok, de olyan ritkásan vegyültek a csapadékba, hogy előtte egyet sem láttunk leesni (kb. 40-50 méterenként találtunk egyet).
Beszámolómat az egyik csapattagunk, Mike által a csapatról készült hiperrealisztikus grafikájával zárom. Aki felismeri, hogy melyik vagyok én, annak megígérem, hogy jövőre is lesznek szupercellák Magyarországon :) Ha mégsem lennének, annyi sörre hívom meg az illetőt, amennyi szupercella elmaradt :)
A viharvadászatról készült videó a http://www.youtube.com/watch?v=mPuqrG_JmJM címen érhető el, érdemes a lejátszó méretén nagyítani, ill. 480p minőségben megtekinteni a felvételt. Alternatívaként az alábbi lejátszóban is megtekinthető, de itt kisebb méretű, érdemesebb közvetlenül a YouTube-on megnézni.
