A június közepi zivataros napok lezárultával közel egy hónapot kellett várni az újabb jelentősebb konvektív eseményre a környéken. Július első napjaiban a hőség mellett ugyan már többször előfordultak helyi záporok, zivatarok, az igazi nagy dobást elsőként a július 9-én érkező gyenge hidegfront okozta. A GFS délutánra 10-15 m/s közötti szélnyírást mutatott a nyugati országrészre, de a levegő meglehetősen száraz volt, így nem is számítottam érdemlegesebb eseményre.
Délután azonban Délkelet-Ausztriában zivatarok pattantak ki, melyek közül két olyan erősebb cella maradt meg Graz környékén, amelyek szupercellává fejlődtek. A hátrébb lévő tag nemsokára bedöglött, de a másik hosszabb ideig életben maradt, és Szentgotthárd felé indult meg. Mivel előtte nem volt érdemleges konvekció, így remek rálátásom nyílt a cellára, mely tőlünk délnyugatra haladt el.
Fél 7 körül kimentem Egyházasrádóc szélére a közeledő cellát figyelni. Ekkor már nagyszerűen látszott a klasszikus szupercella struktúrája, bal oldalon a hosszúra nyúlt feláramlási alappal és a szárnyfelhőtornyokkal, jobb oldalon pedig a csapadékos elő- és hátoldali leáramlással.
