A május 21-én az oklahomai Ada mellett lecsapó tornádó viharvadász videója feltöltésre került. Ezen a napon néhány pompás struktúrájú szupercella után Ada mellett csíptünk el egy még döbbenetesebb felépítésű példányt, ami egy klasszikus kúp alakú tornádót is leeresztett magából.
A május 11-én az ÉNY-Kansas-i Colby környékén megejtett viharvadászatunk videója elkészült. A több szupercellát is tartalmazó, izgalmas és pörgős anyag normál és timelapse felvételeken keresztül vezet végig jégesővel és tölcsérfelhővel fűszerezett utunkon.
Bonyolult időjárási helyzet várt minket május 23-án reggel Oklahomában (komplex frontális helyzet szárazvonallal, korábbi viharok kiáramlási határai, stb.), mely nem könnyítette meg a célterület kijelölését. Azonban hamar kiderült, hogy jól döntöttünk, amikor Oklahoma City-ből NY felé indultunk el. A szárazvonal mentén sorra durrogtak ki a szebbnél szebb LP és klasszikus szupercellák, melyek igen gyorsan hosszan elnyúló üllőt eresztettek, és szép mamma-felületeket fejlesztettek.
Ezen a napon a kansasi Wichitából indultunk a K-ebbre elhelyezkedő Coffeyville térségébe, ugyanis ez tűnt egy jó célterületnek ebben az ígéretes, de a nedvesség miatt elég marginális helyzetben. Azonban az Oklahoma Citytől DK-re fekvő régió is kb. ugyanolyan jónak nézett ki, ezért elég sokat hezitáltunk, hogy melyik helyre menjünk. Coffeyville felé menet egyszer még vissza is fordultunk, hogy lerepesszünk D-re legalább Oklahoma Citybe, de Reed Timmerrel értekezve mégis inkább Coffeyville mellett döntöttünk.
A május 24-re várt "tornado outbreak" stílusos fináléval búcsúztatott, az utolsó vadásznapomon 4 tornádóval kényeztetett el a légkör. Oklahoma City tágabb térségében volt mindegyik, és az elsőt, a harmadikat és a negyediket a kezdetektől néztük végig.
Május 20-án, egy nappal az oklahomai Ada melletti tornádó előtt egy remekül sikerült vadászat során pazar látványt nyújtó szupercellákat kaptunk el, melyek közül az egyik igen közel volt ahhoz, hogy tornádót produkáljon.
Csapatunk május 21-én, egy izzasztó vadászat végén az Oklahoma államban található Ada térségében végre megfogta a kutya farkát. Egy mindössze pár percig tartó, de klasszikus kúp alakot öltő tornádót csíptünk el, méghozzá tökéletes időzítéssel. A tornádó egy elképesztően brutális megjelenésű, masszív szörnyetegként rotáló szupercellából ereszkedett le, mely radaron tankönyvbe illő reflektivitási mintát mutatott. Az esemény különleges pikantériája, hogy egy nappal a gátéri tornádó 3. évfordulója után következett be.
Már két nappal korábban is úgy tűnt, hogy május 19-re, csütörtökre Kansas középső részén lehet leginkább szupercellákra, ill. tornádókra számítani, és ez még aznap délelőtt is helyes döntésnek látszott. Ismét a szárazvonal és a melegfront érintkezési pontja lett betervezve, az adott régióban immár igen korrekt nedvességgel, a magasabb szintek emelésének kellő támogatásával, roppant helikális légköri feltételekkel és brutális labilitással.
A Texas É-i részén elhelyezkedő Abilene megfelelő kiindulópontnak tűnt a május 18-i vadászatunkhoz, így előző este itt szálltunk meg. Másnap délelőtt indultunk útnak, és a terv szerint Oklahoma állam É-i részére igyekeztünk, ahol a szárazvonal és a melegfront metszették egymást. Itt voltak a legjobb átfedésben a szélnyírási és labilitási mutatók, és természetesen az említett helyzetben a talajközeli konvergenciával sem volt probléma. Azonban aggodalomra adott okot, hogy a nedvesség - bár jobb volt, mint előző nap - még mindig nem volt eget rengető.
Május 16-án Amarillo-ból a közeli Palo Duro Canyon-hoz látogattunk el, mely vadregényes tájon napokat el lehetett volna tölteni kóborlással, fotózgatással. A vízmosásokkal, szakadékokkal, kaktuszokkal és mérgeskígyókkal jellemezhető területen perzselő hőség fogadott minket, fél óra elég volt egy jófajta bőrszín megszerzéséhez. Bár sok mindent láttunk, az említett kígyók nem kerültek elő, pedig adtunk nekik esélyt.
