2019. május 3-án egy hidegfront érte el az országot, mely mentén esély nyílt zivatarok kialakulására. A modellek főként a déli országrészt preferálták, és délelőtt hamar kiderült, hogy Budapesten vagy annak közvetlen közelében valóban nincs esély érdemi konvekcióra, a frontális konvergencia mentén azonban előbb Vas és Zala megyében, majd a Balaton környékén egyre több zápor, zivatar pattant ki. Bár a modellek előzetesen csak 10 m/s körüli nyírást vártak, amikor dél körül nézegettem a konvektív analízist, azon 15 m/s körüli értékek is voltak a déli országrészben, miközben a felhasználható konvektív energia elérte az 500-1000 J/kg-ot. Mivel áprilisban lemaradtam mind az otthoni, mint a budapesti zivatarokról, így március 9-e óta nem éltem át egyet sem, ráadásul Egyházasrádócon késő délelőtt egy intenzív zivatar vonult át mindössze egy nappal azt köveően, hogy közel egy hétnyi otthoni pihenést követően vissza kellett jönnöm Bdapestre, úgy döntöttem, ez így már nem mehet tovább, és levonatozok délre. A gyors és könnyű elérhetőség miatt a Ferihegyen átmenő szegedi vonalra és gyorsvonatra esett a választás, azon belül pedig Kiskunfélegyházára. Az út végül felemásra sikeredett, mivel zivatart ezúttal sem sikerült átélnem, ugyanakkor a jó időzítésnek hála lávány azért akadt, és a városban egy jó kis zápor is elkapott, előtte pedig Kecskemétnél végignézhettem egy szupercella legyengülését.