Blogok

Eddig a szezon nem kényeztetett el minket dél-dunántúli viharvadászokat. Jóformán értékelhető látvánnyal érkező zivatar sem volt még idén errefelé. Május 31-én aztán végre alkalmam nyilt az idei első komolyabb vadászatára. Kislányommal voltam délelőtt a korházban (kezét törte), így csak 13:30 magasságában tudtam a radarra pillantani. Rögtön kiszurtam, hogy a dny-i határ felé pár erősebbnek kinéző zivatar közeledik. Uccu, autóba pattantam és már robogtam is le Barcs felé.

A viszonylag mozgalmas augusztus után szeptemberben az anticiklonos, száraz idő beköszöntével úgy lett vége a zivatarszezonnak, mintha elvágták volna. Pedig reménykedtem egy, a tavalyi szegedi szupercellás esethez hasonló szezonzárásban, de úgy tűnt, idén ez elmarad. Október végén azonban "megmozdult felettünk a légkör", sorra érkeztek a ciklonok, frontok, és mivel még kitartott az enyhe idő, több alkalommal is jelentősebb zivatar- és szupercella-esélyek mutatkoztak. Nekem október 27-én és 31-én nyílt lehetőségem vadászatra.

Már az előző nap is sejteni lehetett, hogy jó esély van szupercellák kialakulására hazánk felett, és a szupercella.hu is 2-es fokozatú előrejelzést adott ki. A modelleket böngészve két esélyes célterület rajzolódott ki számomra: a Duna-Tisza köze, a másik pedig a Debrecen-Miskolc vonal (azaz a Hortobágy környéke). Az evidens volt, hogy csak egyiket lehet választani a kettő közti nagy távolság miatt. Körülbelül 1 óra agyalás, modell böngészés után úgy döntöttem, hogy az utóbbi lehetőséget választom, bár ez tűnt a rizikósabbnak és ezt a területet ismertem kevésbé.

Augusztus 5-ére virradóan egy délnyugatra kialakult mediterrán ciklon alakította az időjárást. A hozzá kapcsolódó teknő előoldalán délnyugat felől egyre labilisabb és nedvesebb levegő áramlott fölénk, miközben a szélnyírás elérte a 20-25 m/s-ot. Ekkor éjszakás szolgálatban voltam Ferihegyen, és előzetesen már több modell is számolt zivatarok és szupercellák lehetőségével, így bizakodva vártam az estét, de az, ami végül történt, eléggé túllőtt a célon...

2023.07.17-én egy nagy erejű zivatarrendszer vonult végig az ország ék-i felén, mely helyenként komoly pusztítást végzett.

Július 10-én egy gyenge hidegfront érintette hazánkat. Mint ahogy lenni szokott, több dolog is megnehezítette az előrejelzéseket. Jókora konvektív tiltás (CIN) volt a talaj közelében, így csak emelt konvekció jöhetett szóba (azaz a légrészecske nem a talaj közeléből indult). Önmagában ezzel nem is lett volna probléma, mivel a front mint emelő hatás megvolt. Azonban ott volt még középszinten egy jókora kiszáradás is a légkörben, ami tovább nehezítette az előrejelzők dolgát.

2023.07.13-án hajnali 4 óra magasságában figyeltem fel a szlovéniából a Dél-Dunántúl felé robogó bow echos rendszerre! A bow echo szépen kivehető volt a radarképekből. Gyors helyzetelemzés után már robogtam is ki a közeli napraforgótáblához, hogy elcsípjem a dögöt. 5 óra magasságában pillanatok alatt tűnt fel a nyugati horizonton, hogy aztán gyorsvonati sebességgel kebelezze be Kaposvár és környékét a rendszer! Eszméletlen struktúrával érkezett, földöntúli látványban volt részem, ki merem jelenteni, hogy mióta vadászok ilyen gyönyörű zivatart még nem fotóztam!

A június 23-ai viharvadászat után a következő izgalmasabb helyzet július 10-13. között következett, amikor is két hidegfront hatására esély nyílt szupercellák és zivatarrendszerek kialakulására. Az eseményeket ezúttal otthon, Egyházasrádócon és környékén követtem végig (11-én ugyan Budapesten voltam, de akkor nem történt semmi), és bár országosan nézve a fő attrakció végül a Dél-Dunántúlon volt 13-án, azért a nyugati végeken is akadt látnivaló. :)

2023. június 23-án a néhány napos hőséget lezárva egy markáns hidegfront érkezett nyugat felől. Az utóbbi évek "jó" szokása szerint az alacsonyabb szinteken már napközben betört az északias szél a Dunántúlra, azonban az északnyugati országrészt kivéve még így is tekintélyes, 3000 J/kg körüli CAPE halmozódott fel, és a Dunától nyugatra a szélnyírás elérte a 15-20 m/s-ot.

2023. március 28-án az előző nap átvonult mediterrán ciklon mögött egy teknő helyeződött fölénk, mely a magasban érkező hőmérséklet-csökkenéssel (labilizálódással) és örvényességgel megfelelő körülményeket teremtett hózáporok kialakulásához. A legkedvezőbb légköri viszonyok az ország keleti, északkeleti harmadára látszódtak, mivel ott volt a leghidegebb a magasban, az alacsonyabb szinteken pedig a szokásos módon egy tartósabb konvergencia-zóna is jelen volt a térségben.