Május 6-át egy kis New Mexico-i körúttal kezdtük. A nap elejét máris feldobta egy teherautósofőr, akinek sikerült úgy megkomponálnia a rogyásig pakolt utánfutó limlomjait, hogy a kétfelé messze kinyúló objektumok a félpályás útlezárás jelzőkúpjait sorra felborogatták. Eme tevékenységét oly kitartóan űzte, hogy már arra kötöttünk fogadásokat, melyik kúp dől el és melyik marad állva.
Így május elején sokunkban merülhet fel a kérdés, hogy mikor érkezhetnek meg az első igazán heves zivatarok? Az eddig eltelt időszakot ugyanis finoman szólva sem lehet mozgalmasnak nevezni - legalábbis heves konvekció szempontjából – annak ellenére, hogy pár érdekesebb fotó és videó már napvilágot látott nem mezociklonális tubákról, tornádóról, jégesőkről, felhőszakadásokról, illetve érdekesebb felhőformákról is (ezek erőssége és mérete valószínűleg nem haladta meg a heves időjárás események kritériumait, legalábbis nem tudunk róla).
Az időjárási szempontból teljesen eseménymentesnek ígérkező napot kihasználva május 5-én meglátogattuk az amerikai viharkutatás és előrejelzés alfáját és omegáját jelentő National Weather Center-t (NWC) az oklahomai Norman-ben. Itt található a Storm Prediction Center (SPC) is, ahol pl. az egész USA-ra kiterjedő konvektív előrejelzések készülnek. A komplexum olyannyira a világ legtornádósabb pontján található, hogy volt rá példa, amint az épület tetején lévő kilátótermekből sasolták az arcok, amint a szomszéd utcában borogat a forgószél.
A pénteki napon is hasonló időjárási helyzet várható, mint tegnap.
A hidegfront továbbhalad az Államok keleti része fölé, mögötte hűvös, viszonylag alacsony nedvességtartalmú légtömeg áramlik Észak-Amerika felett, a tegnapinál is alacsonyabb labilitást produkálva.
Természetesen csak fényképezőgéppel, de tény, hogy volt mire lőni. A május 4-i, Wichita Mountains Wildlife Refuge vadrezervátumban megejtett kirándulásunk során először a Mount Scott tetejére mentünk fel, ahonnan pompás kilátás nyílt a környező tájra. A hegy mellett közvetlenül a Lake Lawtonka víztükre csillogott, a távolban pedig itt-ott a prériből kimagasló hegyek tarkították a látképet. A sziklák között figyelmesen kellett járkálni, mert a mindenféle veszélyes csúszómászó jószágok errefelé nem ritkák.
Észak-Amerika középső részei fölé egy magassági teknő helyeződik, ehhez kapcsolódóan a Mississippi folyó völgyén egy hidegfront vonul keresztül. A légköri feltételek csekély mértékű labilitást engednek meg, és a szélnyírás sem lesz számottevő ezen a területen.
Na kéremszépen ajtótól ajtóig kb. 22 órás utazással meg is érkeztem Oklahoma Citybe (OKC), éppen a város legjobb pizzáját eszem - legalábbis a cég így hirdeti magát. Remélem ez nem igaz, mert akkor ínséges 3 hétnek nézek elébe :)
Ha jobb oldalt a személyes menüből kiválasztjátok a Twitter menüpontot, valós időben láthatjátok azokat a twitter üzeneteket, amiket szerkesztőink írnak 1-1 érdekesebb helyzetről. Lényegében egy élő közvetítésnek is felfogható, melybe akár Ti is be tudtok szállni. Ehhez csak annyit kell tennetek, hogy a twitter üzenetek végére illesszétek a #szchu tagot.
Amint a hírekben már olvashattátok, május 3-tól 26-ig a tornádók Mekkájában, Oklahomában és a környező államokban vadászok szupercellákra a többek között a Discovery Channel Stormchasers sorozatából is ismert Reed Timmerrel és társaival. A viharszezonnak eme tornádókra legalkalmasabb időszakában, a tornádók által leginkább látogatott térségben az USA egyik legprofibb csapatával jó eséllyel akár tucatnyi tornádó megfigyelésére is alkalom nyílhat. Az idei, szokásosnál is aktívabb és hamarabb kezdődő viharszezon ezt még inkább valószínűvé teszi.
