Nem gondoltam, hogy az egy hetes svédországi kintlétem utolsó napján, július 2-án izgalmas konvektív helyzetnek leszek tanúja Európa ezen nem éppen szupercellákról híres táján, de a légkör ezúttal nem az általában megszokott forgatókönyv alapján viselkedett.
Konvektív szempontból a július 2-a is ígéretesnek tűnt, ezért úgy döntöttem felmegyek a Bükk-fennsíkra, hogy a környező zivatarokat minél jobb helyről figyelhessem meg. A szombat délelőtt még nem indult túl biztatóan, hiszen útban fölfelé folyamatosan esett az eső. Kicsit aggódni is kezdtem, hogy a dolgok egyelőre nem úgy festenek, ahogyan én szeretném, no de az időjárás sem az állandóságáról híres, így haladtam tovább fölfelé. Mire megérkeztem a Bálványra, mintha a redőnyt húzták volna föl, úgy vonultak el az esőfelhők és sütött ki a nap.
Szombaton először csak a házunktól nem messze lévő gátról figyeltem, hogyan vonulnak szorgalmasan a záporok, zivatarok tőlem északra ÉNY-DK irányba, de ekkor még minket nem érintettek, viszont jól lehetett bennük gyönyörködni. Úgyhogy ebéd után gondoltam fotózok kicsit. Igazából reménykedtem abban is, hátha látok egy nem mezós tubát, mert a feltételek elég jók voltak a jelenség kialakulásához. Ez utóbbi végül is nem jött össze, de azért csináltam néhány képet.
Úgy tűnt, hogy a csütörtök éjszaka (2011.06.23) alkalmas lehet megint egy kis villámfotózásra. Szerencsére várakozásaim maradéktalanul teljesültek. Nyugat felöl szép kis squall line érkezett, így ennél a radarképnél autóba ültem, és elindultam nyugatnak.
Ahogyan Neofita írta, éles helyzet hiányában a Felhőszakadárok alakulata most egymástól távol figyeli az időjárási eseményeket. Én jelenleg Miskolcon kémlelem az eget és őszintén szólva nem unatkoztam az elmúlt időszakban. Megszámolni sem tudom, hogy mennyi zivatarcellát követtem nyomon a Bükk magasabb csúcsairól és az Avas kilátóból, melyek közül sok igazán emlékezetes marad.
A május 24-én Oklahoma City tágabb környékén garázdálkodó tornádók viharvadász videója feltöltésre került. Ezen a napon 4 tornádót sikerült elkapni, köztük a Guthrie-nál bedöglő EF5-ös, csapadékkal teljesen körbevett szörnyeteget. A felvétel felvillantja a "high risk" időjárási helyzet légköri feltételeinek paramétereit, végigkíséri a tornádók kialakulását, valamint bemutatja őket károkozás közben, és a keletkezett károkba is bepillantást enged.
2011.06.08-án délelőtt, munka közben, egyre erősebben kacsintgattam a radarra, mert egy szép multicellás rendszer közeledett felém:
Olyan gyorsan jött mint egy sebes vonat. Mikor az irodából először kiszaladtam szétnézni, még semmit nem láttam.
20 perc múlva viszont már a következő kép fogadott:
Nem mertem tegnap elkiabálni, de éreztem, hogy a tegnap éjszakai villámfotózás csak a kezdet. Szerencsére ma éjszaka bebizonyosodott, hogy ezen megérzésem helytállónak bizonyult. Végre bőséges csapadékot is kaptunk (pontosan nem tudom mennyi eső esett, mert még mindig esik…).
Aki még nem ismer minket, az szerintem olvassa el a következő írásunkat: http://szupercella.hu/node/233
Aki ismer minket, az jogosan teheti fel a kérdést: hol vagyunk elveszve? Ennyi volt??? 2010-ben nem ezt ígértük, hanem azt, hogy 2011-ben is ontjuk magunkból a képeket, videókat, összefoglalókat stb.
A május 21-én az oklahomai Ada mellett lecsapó tornádó viharvadász videója feltöltésre került. Ezen a napon néhány pompás struktúrájú szupercella után Ada mellett csíptünk el egy még döbbenetesebb felépítésű példányt, ami egy klasszikus kúp alakú tornádót is leeresztett magából.
