A Sziklás-hegység felett található teknő lassú mozgással tovább halad kelet felé, miközben tovább gyengül. Ezzel párhuzamosan a szélnyírás is egyre kisebb értékeket ér el az általa befolyásolt terület felett. Ezért a szervezett zivatarrendszerek kialakulása a legkritkusabb kérdés.
A május 11-re várt nagy durranás meglehetősen kellemetlenül indult. Először is az SPC a moderate risk-et elsősorban a viharok elhelyezkedésének bizonytalansága miatt visszaminősítette slight risk-re. Másfelől az időjárást Pratt-ben teljesen borult égbolt és csöpörgő eső jellemezte. Az sem segített, hogy az előző nap Hays-ben vacsorára elfogyasztott mennyei steaken felbuzdulva reggelire valami hasonlót kértem itt is.
Az előző napokon említett magassági teknő tovább közeledik NY felől a Nagy-Síkság felé, ezzel némi hidegadvekciót okozva a magasban. Ehhez kapcsolódóan a talaj mentén egy újabb ciklon mélyült ki a Sziklás-hegység felett. A Kansas-Oklahoma-Texas államokon át húzódó konvergencia ma is jelen lesz, emellett az alacsony szintű jet is egyre nagyobb hangsúlyt kap, ami magas nedvességtartalmú levegőt szállít a térségbe.
Május 9-én, hétfőn este, még Valentine-ban komoly döntést kellett hoznunk. Tőlünk nem messze (mindössze kb. 400 km-re... :) ) keddre csinos szupercellák voltak várhatóak Minnesota államban és környékén, slight risk alatt. Azonban szerdára Kansas és Oklahoma látszott esélyesnek egy jóval keményebb, moderate risk-es felállásra. Kedden tehát délelőtt elindultunk egy röpke 700 km-es, 8 órás útra, melynek végcélja a kansasi Pratt volt. Ez a település a moderate risk közepén helyezkedik el, így igen jó kiindulópontot jelent a vadászathoz.
Érdekes, és egyúttal elég bonyolult helyzettel kényeztetett el minket az időjárás. Slight risket kaptunk, melyben elsősorban emelt konvekcióval létrejövő szupercellákra lehetett számítani, de azokra is inkább csak késő délután, ill. estefelé. A folytatásban éjszaka egy nagyobb MKR kialakulása volt benne a pakliban. Május 9-e tehát úgy indult, hogy délelőtt Winnerből Murdo-ba mentünk át, és ott várakozó üzemmódba tettük magunkat. A műholdképen és az analíziseken is jól kivehető konvergencia-zónán voltunk, ami valójában egy kvázi-stacionárius front volt.
Az elmúlt napokban a síkságon átvonuló melegfront elérte a Nagy-Tavak térségét, miközben mozgása lelassult. Közben Nyugat-USA felől egy magassági teknő közeledik a síkság felé. A jelenleg Nebraska középpontú talajmenti ciklon déli oldalán továbbra is egy dry-line húzódik Kansas, Oklahoma és Texas államokon keresztül, kisebb konvergenciát biztosítva.
Ismét elérhetők az emagramok és hodográfok a Modellek menüpont alatt. Ráadásul az amerikai tornádóvadászat ideje alatt az USA több - potenciálisan viharvadászatra alkalmas - nagyvárosára is készítünk számításokat.
Ogallalából május 8-án délelőtt indultunk el a K-Nebraskában található York irányába, egyelőre az tűnt a legjobb helynek. Abban bíztunk, hogy az É-D-i irányban keresztülhúzódó nedvesség-tengelyen az elég erős záróréteg ellenére is ki fog pattanni valami jófajta szupercella. A több ezer J/kg-os CAPE és az alacsony szinten nagyot forduló, elég hosszú hodográf adott volt hozzá, de sajnos a nedvességgel gondok adódtak, még a délután derekán is csak 30-40%-nyi relatív páratartalmat lehetett mérni.
Az USA közép-nyugati síksága felett egy magassági gerinc található, ami kelet felé helyeződik át a nap folyamán. Ehhez minden szinten melegadvekció társul, ám meglehetősen száraz levegő áramlik D-DNY felől. Kissé nyugatabbra egy talajmenti ciklonális mező helyezkedik el. Oklahoma, Kansas, és Texas középső részei felett egy dryline húzódik, amely a sivatagi és az óceán felől áramló levegőt választja el egymástól.
Május 6-át egy kis New Mexico-i körúttal kezdtük. A nap elejét máris feldobta egy teherautósofőr, akinek sikerült úgy megkomponálnia a rogyásig pakolt utánfutó limlomjait, hogy a kétfelé messze kinyúló objektumok a félpályás útlezárás jelzőkúpjait sorra felborogatták. Eme tevékenységét oly kitartóan űzte, hogy már arra kötöttünk fogadásokat, melyik kúp dől el és melyik marad állva.
