Blogok

Az alábbi blogbejegyzésem nem egy konkrét időjárási eseményről fog szólni, amelynek szemtanúja, vagy ha úgy tetszik "levadászója" voltam. Ellenben viszont egy érdekes témáról igyekszem lerántani a leplet. Olvassátok sok szeretettel:

A múlt hétvégi (2016.06.17-20), Tiszántúli szupercella-dömping záróakkordjaként hétfő éjjel úgy tűnt, hogy két szupercella is közel jöhet hozzám annyira, hogy érdemes lesz figyelemmel követnem az eseményeket. A Duna-Tisza köze déli része felől közelítő, és a megszokott forgatókönyv szerint, keleti mozgásiránnyal is rendelkező cellákkal kapcsolatosan két fő kérdés motoszkált bennem: kibírják-e erejük teljében ideáig (Szolnok környékéig) valamint mennyire fognak messzire elmenni Tőlem K-Dk-re...?

Hol is kezdjem a bejegyzésemet?! Mostanában a sok munka mellett csak kevés időm marad(t) a viharok kergetésére, de azért amikor van egy kis szusszanásnyi szabadidőm, akkor megyek is ki a terepre fotózgatni.
Az elmúlt 2 hétben végre olyan makroszinoptikus helyzet alakult ki hazánkban, ami kedvezett a zivatarok létrejöttéhez. 

Mifelénk az idei május sem azt hozta, ami elvárható lett volna, mondhatni: a "régi jó dolgokból nem maradt semmi...?"

2016 eddig nem igazán kényeztetett el konvektív szempontból itt a déli peremvidéken, ezért is figyelgettem már jó ideje kiéhezve a modelleket a vasárnap délutáni-esti akcióról. Labillitás az volt egy adaggal, szélnyírás ugyan csak éppenhogy (vagy nem) kedvezett volna egy-egy szupercella létrejöttéhez, viszont a nedvesség a nap nagy részében hagyott kívánnivalót maga után, a modellek szerint az esti óráktól érkezett volna csak meg.

Nem túl jó a nagyváradi viharmániások sorsa. Nem elég, hogy idén eddig zivatar is alig volt, de még az a kevés is precizen elkerülte a várost. A "ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez" elvet követve, kénytelen voltam én a zivatarok elé menni. Ebben remek segitségem lett a nemrég vásárolt használt személygépkocsim!

2016. május 24-ét írunk, nyugat felől dübörögnek a szupercellák, Nagykanizsa, Balaton, falfelhő, jégeső, türelmes vagyok. Besötétedik, nyugodtan alszom, aztán hajnali 02:09-kor az eső kopogással ébreszt. Alig pár csepp, szerencsém volt, már robogok is fel a dombtetőre, hátamon az összehajigált felszerelés, hónom alatt a kiskutya, másik kezemben... ajjajj... álványt elfelejtettem.. szuper.. Kuporogva nyomkodom a gépet, se távkioldó, se semmi..