Blogok

Nem túl jó a nagyváradi viharmániások sorsa. Nem elég, hogy idén eddig zivatar is alig volt, de még az a kevés is precizen elkerülte a várost. A "ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez" elvet követve, kénytelen voltam én a zivatarok elé menni. Ebben remek segitségem lett a nemrég vásárolt használt személygépkocsim!

2016. május 24-ét írunk, nyugat felől dübörögnek a szupercellák, Nagykanizsa, Balaton, falfelhő, jégeső, türelmes vagyok. Besötétedik, nyugodtan alszom, aztán hajnali 02:09-kor az eső kopogással ébreszt. Alig pár csepp, szerencsém volt, már robogok is fel a dombtetőre, hátamon az összehajigált felszerelés, hónom alatt a kiskutya, másik kezemben... ajjajj... álványt elfelejtettem.. szuper.. Kuporogva nyomkodom a gépet, se távkioldó, se semmi..

A következő napokban, ill. remélhetőleg hetekben annyira pörgősnek ígérkezik az egymást követő helyzetek sora, hogy egyszerűen nem lesz időm és energiám a részletes blogírásra, azt majd visszamenőleg készítem el, miután visszaértem Magyarországra. Irdatlan mennyiségű menést igényel, hogy mindenhol ott legyünk, ahol kell, szóval a folytatásban a Szupercella Facebook-oldalon fogjátok látni az aktuális dolgokat, azt természetesen továbbra is töltögetem. Napi 3-5 óra alvással örülünk, hogy élünk, ma pl.

A borzasztó cím egy igen változékony napot takar, mely tele volt érdekesebbnél érdekesebb felhőcskével, csapadéksávval, habostortával és még sorolhatnám. Szegény Neofitát annyit zaklattam ma, hogy a végére illett valaminek összejönnie, hát így is lett! Node lássuk a képeket szép sorjában: