Blogok

Csukd be a szemed, képzeld el számodra a legkedvesebb hegyeket és mellé ajándékként egy szupercellát. Ezt tettem pár nappal gyergyói utazásom előtt is…

2014. május 18-án az Yvette ciklon elvonulása után (melyből nálunk nem hullott kiemelkedően sok csapadék, mindössze 11,5 mm) egy magassági hidegcsepp közelített meg bennünket északnyugat felől. A hidegcsepp felhőzete már előző este  megérkezett, és reggelig 3 mm eső, zápor hullott. Délelőtt még sok volt felettünk a felhő, és időnként csepergett az eső is, majd a déli órák felé közeledve a rétegfelhőzet alatt már gomolyfelhők is megjelentek, egyre nagyobb számban.

Május 11-én vasárnap több viharvadász csapat is úton volt, hogy megfigyelje a kialakult viharokat. Stormanék csapata mellett a mi csapatunk is elindult Budapestről. Ezt a csapatot Zsuzzs, Adaz, Devilstorm és jómagam alkottuk. A dunaföldvári, délután 3 óráig tartó várakozás után felgyorsultak az események.

Ma a Viharvadászok Egyesülete több autóval is terepen volt, hogy levadássza a szupercellákat. Ez a mi csapatunknak is sikerült, a nap legkeményebb, böszmeteg HP-szupercelláját csíptük el Dabasnál. Bár rövid ideig, de a legjobb szögben voltunk egy esetleges tornádó megfigyeléséhez, ez az ízelítő magyarázó ábráról is kiderül. Folyt. köv. beszámoló, videó és egyéb nyalánkságok formájában.

Klikk a nagyobb képhez az olvasható szöveggel!

Üdv újra !

Sokáig irigykedve néztük a profi amerikai viharvadászok által használt technikákat. Meg van mindenük, ami egy sikeres viharvadászathoz szükséges: azonnal elérnek minden fontos információt az autóban ülve, kommunikálhatnak a külvilággal, nyomon követhetjük őket otthonról. Sőt, szinte ott lehetünk velük egy autóban, a tornádók és szupercellák közelében, köszönhetően az élő közvetítésnek.

2014. április 22-én délután tőlünk északkeletre egy konvergenciazóna tevékenykedett, de az időszak nagy részében meglehetősen inaktív maradt. 4 óra után kelet felé ugyan kialakult egy kisebb mini Cb, de ez hamar el is füstölt. Ausztria felől ugyanakkor egy korábbi zivatar maradványa közeledett, mely a Kőszegi-hegység térségét elérve erőteljes konvekciót indított be maga előtt. Ennek egy része már az összeáramlási vonalhoz kapcsolódott. A felhőképződés ezúttal sem érte le azt a szintet, hogy zivatar alakuljon ki, de a nagyobb gomolyokból záporeső már előfordult.

Emlékszem, hogy egy ragyogó nyári napon az oviban szinte egyik pillanatról a másikra úgy besötétedett, hogy a kezem között eltűntek a fakockák, felkaptam a fejemet, és vakító fényben kezdtek el villogni az ablakok. Az ovónénik felkapcsolták a villanyt, az ablakhoz rohantunk, de semmit sem láttunk az ömlő esőben. - ez a legkorábbi emlékem a viharokról, amiket utána egyre nagyobb érdeklődéssel figyeltem.

Ez aztán a lecke! - figyeltem napról-napra az Adriai partok peremén képződő tortákat. Laikus szemmel próbáltam megérteni az egymás melletti képződő, egyesülő, majd összeomló felhőket. Lestem a távolban csapkodó villámokat és a morajlásokat. Osztottam-szoroztam és hallgattam a rutinosabbak tapasztalát. Ez nem csupán érdekes, hanem fontos is volt számunkra, hiszen egész nap a széltől függtünk, annak erősségétől, irányától. És ami azt illeti, a sebbességre bizony, egész héten nem panaszkodhattunk. Ennek megfelelően lett okom rá, hogy ezen az oldalon is említést tegyek az eseményekről.